Particionálás

Ezen az oldalon mindazokat az információkat foglaljuk össze, melyek a kézi particionálás megértéséhez és sikeres végrehajtásához szükségesek. Speciális esetekre itt sem térünk ki: az általunk tárgyalt általános esetben egy darab merevlemezünk és BIOS-szal rendelkező számítógépünk van.

Általános ismeretek

A Wikipedia definíciója szerint a partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia.

A partíciókkal kapcsolatosan először is a következő általános információkat kell szem előtt tartanunk:

• Egy merevlemezen maximum 4 darab fizikai, ún. elsődleges partíció alakítható ki.


• Ezek közül maximum 1 darab lehet ún. kiterjesztett partíció, ami további, ún. logikai partíciókat tartalmazhat. Ez teszi lehetővé a merevlemez négynél több részre osztását (ha ugyanis több operációs rendszerünk van egy gépen, négy partíció gyakran nem elég). Bármelyik linuxos partíciónk lehet logikai, még a rendszerpartíció is.

Amikor a telepítésnél a kézi particionálást (tehát a harmadik, "Valami más" opciót) választjuk, a particionáló szoftver megmutatja nekünk az aktuális partíciós táblánkat, azaz azt, hogy pillanatnyilag milyen és mekkora részekre van felosztva a merevlemezünk. Nálam pl. így néz ki:

A felső sorban a merevlemezt láthatjuk, és rajta a különböző partíciók fizikai elhelyezkedését, méretét és fájlrendszerét.

Linuxos jelölések

A partíciós tábla megértéséhez először is nézzük át linuxos jelöléseket:

• A merevlemezeket sdx-ként jelöljük, ahol x a merevlemez sorszámának megfelelő betű. sda tehát az első, sdb a második merevlemez jele, és így tovább. (Régebbi merevlemezeknél a jelölés lehet hdx is, a mi szempontunkból ennek  a különbségnek nincs jelentősége.)


• A merevlemez után következő szám a partíció sorszáma. Mivel maximum 4 darab elsődleges partíciónk lehet, 1-4-ig az elsődleges, 5-től felfelé pedig a logikai partíciókat számozzuk.

Vegyük például azt a helyzetet, hogy sda-n, azaz az első merevlemezen van három elsődleges partíciónk, melyek közül sda3 kiterjesztett, és három logikai partíciót tartalmaz. A partíciós táblában ez így jelenik meg:

• sda1, sda2 és sda3 a három elsődleges partíció, ezek közül sda3 kiterjesztett (extended)


• sda4-gyel jelölt partíciónk nincs, mert ez a jelölés a (nem létező) negyedik elsődleges partíciónak van fenntartva


• sda5, sda6 és sda7 a logikai partíciókat takarja (fizikailag ezek sda3-on belül helyezkednek el, de a particionálás során külön kezeljük őket)

Ha megnézzük a fenti partíciós táblát, pont ezt láthatjuk, azzal a különbséggel, hogy itt sda3 nem látszik, az tartalmazza ugyanis a három logikai partíciót (ha egymás mellé képzeljük sda5-6-7-et, ezek együtt adják ki sda3-at).

Ha a már telepített rendszeren nyitom meg a partíciókezelő programot, ugyanezt a partíciós táblát láthatom, és itt már megjelenik a kiterjesztett sda3 is:

Most, hogy tisztában vagyunk a jelölésekkel, nézzük meg, hogy melyik oszlop mit jelent a partíciós táblában.

Típus/fájlrendszer: A partíció fájlrendszere az operációs rendszertől és a használat módjától függ. A Windowsos partíciók általában ntfs fájlrendszerűek, Linuxon pedig az ext3 és ext4 fájlrendszer a legelterjedtebb. A linux-swap egy speciális linuxos fájlrendszer, erről mindjárt szó esik.

Csatolási pont: A Linux/Unix könyvtárstruktúra hierarchikus, azaz minden egy gyökérből indul. Ezt nevezzük root-nak, és / jellel jelöljük. Ellentétben a Windowszal, ahol több önálló, betűvel jelölt meghajtónk lehet (pl. C, D, E), Linuxon minden csatlakoztatott eszköz (partíció, pendrive, CD) valahova / alá tagozódik be. A csatolási pont oszlopban / jellel jelölt partíció az, ahova magát az operációs rendszert fogjuk telepíteni (nagyjából a Windowsos C meghajtónak feleltethetjük meg). Ha a struktúrába más partíciókat is be szeretnénk kapcsolni, a csatolási ponttal adjuk meg, hogy a fa-szerű szerkezetbe /-hoz képest hol kapcsolódjanak be.

Formázandó?: Ha ki van pipálva a "Formázandó?" jelölőnégyzet, az adott partíció tartalma a telepítés során letörlődik, és új, adatokat nem tartalmazó fájlrendszer jön létre a helyén. Ezért, mielőtt a telepítéshez használt partíciós táblát jóváhagyjuk, mindenképp győződjünk meg róla, hogy csak azoknál a partícióknál van kipipálva a jelölőnégyzet, amiknek a tartalmára biztosan nincs többé szükségünk. Mindenképp formáznunk kell azokat a partíciókat, amiken a jelenlegitől eltérő fájlrendszert akarunk létrehozni, valamint a root (/) partíciót, melyre a rendszert fogjuk telepíteni.

Linux partíciók

Tekintsük most át, hogy milyen linuxos partíciókat lehet és érdemes létrehozni a telepítés során. Mint azt az automatikus telepítésnél is láttuk, minimum egy partícióra lesz szükségünk. A javasolt partíciókat beállításaikkal együtt az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze:

A root partíció lesz a rendszerpartíció, és ez az egyetlen, amit mindenképpen létre kell hoznunk. Ha nem adunk meg más partíciót, minden rendszerkomponens, felhasználói beállításaink és adataink is erre a partícióra kerülnek, ezért több helyre lesz szükségünk.

A swap partíció a fizikai memória kiegészítésére és hibernáláskor a memória tartalmának merevlemezre mentésére használatos. Abban az esetben, ha biztosak vagyunk benne, hogy a gépet soha nem akarjuk hibernálni, és elegendő memóriával rendelkezünk, esetleg elhagyhatjuk.

A home partíció opcionális. A fájlrendszer gyökerében (/) található home könyvtár (/home) tartalmaz minden olyan rendszerbeállítást és személyes adatot, mely a felhasználóhoz köthető. Ha nem tesszük a /home-ot külön partícióra, a root (/) partíció részét alkotja majd. Ez nem gond, de sokan szeretik külön partíción tartani, mivel így a felhasználó beállításai, adatai megtarthatók egy esetleges újratelepítést követően is. A home könyvtár gyakorlatilag a felhasználói profiilnak feleltethető meg. Ha nincs data partíciónk, a saját dokumentumainkat, adatainkat is itt fogjuk tárolni.

A data partíció még inkább opcionális és kevésbé elterjedt. A lényege, hogy itt tényleg csak az lesz, amit mi oda teszünk, tehát ez a személyes adatainkat tartalmazó partíció. A home-ról ez nem mondható el, mert ott - rejtett fájlokban és könyvtárakban - számos különböző program felhasználóspecifiikus beállításai tárolódnak. A data partíció ahhoz a Windowsos gyakorlathoz hasonlítható, amikor valaki a Windowst egy partícióra (C meghajtóra) telepíti, az adatai számára pedig létrehoz egy másik partíciót (D meghajtó). Újratelepítéskor a felhasználó beállításai (háttérképe, böngészőbeállításai) elvesznek, de a D-n tárolt dokumentumai megmaradnak. Különösen akkor hasznos a data partíció, ha több operációs rendszerünk van, és szeretnénk, ha mindegyikből ugyanazokat a dokumentumokat érnénk el. Amennyiben a másik operációs rendszer Windows, a data partíció fájlrendszere ntfs kell, hogy legyen, mert a Windows a linuxos fájlrendszereket nem tudja megfelelően kezelni. Egy létező ntfs partíciót is megadhatunk /data-ként és ekkor nem kell formáznunk, de létrehozni a telepítővel nem tudjuk, mert az ntfs nem szerepel a telepítő által felkínált fájlrendszerek között.

Most, hogy az elmélettel tisztában vagyunk, meg kell hoznunk a döntést a kialakítandó partíciók számáról, beállításairól. Ezt befolyásolja a már meglévő partíciók száma és mérete is. Nézzük át ilyen szemmel a két, a telepítő által felkínált automatikus particionálási lehetőséget.

A Linux Mint telepítése már meglévő operációs rendszer mellé

Ebben az esetben már van egy telepített operációs rendszerünk, amit meg szeretnénk tartani, a Linux Mintet pedig mellé szeretnénk telepíteni. Ez a másik rendszer jellemzően valamilyen Windows, tehát a partíciós táblában ntfs fájlrendszerű partíciókat fogunk látni. Még Windowsban, vagy a partíciókat a live rendszerből megnyitva meg tudjuk nézni, hogy mit tartalmaznak. Ha van "lefoglalatlan" helyünk vagy egy felesleges ntfs partíciónk, ezt használhatjuk a linuxos partíciók létrehozására. Ha azonban nincs szabad helyünk, valamelyik létező partíció méretét kell lecsökkentenünk, és a felszabadult szabad helyre létrehozni a linuxosokat. Szem előtt kell tartanunk, hogy összesen 4 elsődleges partíciónk lehet, így ha van  pl. három megtartandó ntfs partíciónk, a negyediket kiterjesztetté kell tenni, és abban logikaiként létrehozni a linuxos root és swap partíciót. Figyeljünk oda, hogy a megtartandó ntfs partíciók mellett ne pipáljuk ki a formázást!

A Linux Mint telepítése a teljes merevlemezre

Ha úgy döntöttünk, hogy a teljes merevlemezt felhasználjuk a Linux Mint telepítésére, könnyebb dolgunk van: mindössze ránézünk a fenti táblázatra, eldöntjük, hogy hány és mekkora partíciót szeretnénk, létrehoznunk egy új partíciót táblát, és megadjuk a szükséges beállításokat.

A legfelső képernyőn láthatjuk az "Új partíciós tábla..." gombot, melyre kattintva a következő képernyő jelenik meg:

Itt üresként láthatjuk a teljes merevlemezt (sda), nincsenek még partíciók, csak szabad terület.

A partíciók megadása

A partíciós táblán a "Hozzáadás" gombra kattintva létrehozhatjuk  a kívánt partíciókat, a "Módosítás" gombbal pedig a meglévő partíciók tulajdonságait szerkeszthetjük. Az itt látott partíciós tábla csak a terv, valójában még sértetlenek az eredeti partícióink. Mielőtt a "Telepítés most" gombra kattintanánk, még bármikor meggondolhatjuk magunkat, és visszajuthatunk a kiinduló állapothoz a "Kilépés" vagy "Vissza" gombokkal.

Akár létrehozunk, akár módosítunk partíciókat, az alábbi ablak jelenik meg:

• Itt adhatjuk meg a partíció méretét (létező partíció esetén csökkenthetjük vagy növelhetjük a partíciót)


• A "használatnál" különböző fájlrendszerek közül választhatunk, vagy dönthetünk úgy is, hogy mellőzzük a partíciót (ez a helyzet pl. egy Windows rendszerpartíció esetében, amit nem szeretnénk bekapcsolni a Linux által látott könyvtárstruktúrába)


• Mindig figyeljünk oda, hogy a "partíció formázása" csak akkor legyen kipipálva, ha valóban véglegesen meg akarunk szabadulni a teljes tartalmától!


• Végül megadjuk a csatolási pontot. A legördülő listában látszanak a jellemző csatolási pontok, választhatjuk pl. a / vagy /home lehetőséget. Ha olyan csatolási pontra van szükségünk, ami nem szerepel a listán (pl. /data), egyszerűen írjuk be a mezőbe. A mellőzött partícióhoz értelemszerűen nem tartozik csatolási pont.

Miután minden partíciónál megadtuk a szükséges beállításokat, nézzük át még egyszer a partíciós táblát, ellenőrizzük, hogy biztosan minden beállítás stimmel-e, különös tekintettel a formázásra:

Ezen a képen azért nincs pipa a swap partíció formázása mellett, mert nekem már volt swap partícióm. Amennyiben mi hoztuk létre új partícióként vagy egy létező, de eddig más célra használt partíciót jelölünk ki swap-nek, létre kell hozni a cserehely fájlrendszert, tehát formázni fogjuk.

Az is látszik, hogy sda5-öt, egy 14 GB-os partíciót jelöltem ki /-nak, ami jelenleg 4 GB adatot tartalmaz. Ezek az adatok a telepítés  során természetesen letörlődnek, és helyükre a Linux Mint kerül.

A görgetősáv méretéből látszik, hogy nekem vannak még további partícióim, de mint megbeszéltük, egy teljes értékű telepítéshez elegendő ez a kettő (swap + root) is.

A "Device for boot loader installation" opciót hagyjuk az alapértelmezett /dev/sda értéken (ez határozza meg, hogy hova telepítjük a rendszerbetöltőt, és az esetek döntő többségében ez az MBR, melyet /dev/sda-val jelölünk).

Ha valóban végeztünk a partíciós tábla szerkesztésével, és mindent ellenőriztünk, kattintsunk a "Telepítés most" gomba és folytassuk a telepítést.